És nagyjából itt kezdõdött:
Megalakulásának 40. évfordulóját ünnepli az Alba Volán SC. Az írás egyidejûleg megjelenik az ebbõl az alkalomból született ünnepi kiadványban, s szerkesztõségünk is ezzel a cikkel köszönti a "középkorúvá" lett Volán SC-t.
Úgy sütött a nap, ahogy csak a Margit-szigeten tud. Július derekán, 1977-ben nem mondhatnám, hogy az egész világ az országos ifjúsági bajnokság 200 m-es férfi mellúszó számára figyelt.
Nekem, Dániel Andrásnak (a továbbiakban Bandi), ennek a hirtelenszõke debreceni srácnak, na meg vagy kéttucatnyi irodai és medencebéli kollégának mégis fontos volt az a majd három perc. Ez alatt dõl el, hogy megérte-e saját kezûleg kipucolni az inotai uszodát, aztán télen edzeni benne - sátortetõ nélkül is? Megérte-e a Volán vezetõinek a nem kevés ellenállással szembeszállni és megalapítani a sportklub úszószakosztályát? Megérte-e vagy húsz fiatalnak hajnali negyed hatkor (!) bevonulni az ütött-kopott tornaterembe, hogy aztán vérvörösre ázott szemekkel rohanjon iskolába az Árpád-fürdõ agyonklórozott medencéjébõl kiugorva.
Egyszóval: nekünk óriási volt a tét. A múlt kínjainak igazolása, a jövõ lehetõsége.
Toronymagas esélyesként érkeztem, úgyhogy Bandi fölényesen nyugodt mestert játszotta. Jómagam ezzel szemben vagy három másodperccel elmaradtam az elsõ futamban a legjobbamtól és mindenki csak bólogatott: hát persze, tartalékol a döntõre...
Nem így volt, de ezt csak ketten tudtuk. (Gondolom, kitalálják: a Bandi meg én.) Túlságosan is jól ismertük már addigra egymást ahhoz, hogy a fölényes nyugalom, meg ez a duma a tartalékolásról megtéveszthetett volna bennünket.
Azt gondoltam, a döntõig hátralévõ 6 vagy 7 órában majd a lelkemre beszél, elemzünk, meg ilyesmi.
Dániel András az egyeden elfogadható megoldást választotta, 1 egy szó sem esett egész nap a sorsdöntõ két és fél percrõl!
Aztán szólították a versenyzõket és - nem tudok mást mondani - csoda történt. Bandi fütyörészve, a legendás stopperóra szíját lóbálva kísért le a rajthoz, de akkor már tényleg nyugodtak voltunk.
Mintha angyal szállt volna a medencére.
Bandi körülnézett, hát nem gyönyörû! - mondta. Bólogattam, s õ kis idõ múlva még hozzátette: kizárt, hogy téged itt ma bárki is megverjen.
A 200 méteres mellúszást 2:37, 32 perccel nyertem meg, vagy öt (!) másodperccel megjavítva a legjobbamat.
Addigi életem legnehezebb, legboldogabb napja volt. Szerintem Dániel Andrásnak is. No, meg talán szereztünk egy kis örömet néhány embernek...
Sáringer Károly
Sportegyesületek Országos Sövetsége
Székesfehérvár Városgondnoksága
Köszönet Minden Tisztelt Adófizetõnek - Szülõk,Tagjaink,Szimpatizánsaink - aki jövedelemadója egy százalékának felajánlásakor
2022 évben is
a DELFIN SPORTEGYESÜLETET jelöli meg kedvezményezettként
Számla szám: 11736116 - 20100597
Adószámunk: 19091952-1-07